• Veress Anita

Egy kicsit a placentáról, azaz méhlepényről



A méhlepény átmeneti szervként szolgál a terhesség alatt az anyai méhben. Rajta keresztül jut a magzat tápanyaghoz és oxigénhez, valamint a méhlepényen keresztül távoznak az anyagcsere melléktermékei a magzattól az anya véráramába. A méhlepény szűrőként is funkcionál (védi a magzatot a káros anyagok, és a mikroorganizmusok ellen, azonban így is néhány káros anyag eljut a kisbabához, pl. nikotin, alkohol nagy mennyiségű fogyasztás esetén, erős gyógyszerek), valamint azon hormonok és enzimek keletkezési helye, melyek áthaladnak az anya és a magzat testébe. A méhlepény a terhesség elején alakul ki, fejlődése a 4.-5. hónapban véget ér, továbbra már csak növekszik együtt a magzattal és a méhhel. Leggyakoribb tapadási helye a méh felső részében van, elülső, illetve hátsó oldalról. Vázlatát tekintve kör, vagy ovális alakú. A szülés idején 15-20 cm az átmérője, és 3 cm vastag. Megközelítőleg 500 g a súlya.

A méhlepényen megkülönböztetünk anyai - az a rész, amivel a méhfalra csatlakozott, tehát az anyához- illetve fetális, azaz magzati oldalt - az az oldal, amellyel a magzat a köldökzsinór segítségével kapcsolódott a méhlepényhez. Az anyai oldalon a méhlepényen 15-20 kisebb lebeny található. A baba megszületése után a méh továbbra is összehúzódik, ami segíti a méhlepény megszülését. Ezt kisebb vérzés kísér. Szülés után az orvos a két oldalt, tehát az anyai és a magzati felület teljességét ellenőrzi. Hogy nem maradt-e lebeny, vagy más méhlepény maradvány a méhben. Ha igen, akkor nagyobb vérveszteség és fertőzés kialakulása veszélyezteti az anyát.

Legújabb cikkek
1/20
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square