• Veress Anita

Prenatális ellátás



A terhesség, mint tudjuk nem betegség, hanem egy állapotot jelent, amely bizonyos könnyű, vagy nehezebb lefolyású fizikai változásokat hoz magával. Ezek nagyrésze, melyek nem okoznak nagyobb komplikációt a kismamának és a magzatnak, természetes velejárói egy terhességnek. Azonban, hogy időben ki tudják szűrni az esetleges kezelést igénylő komplikációkat, szükséges a terhesgondozási orvosi ellenőrzések rendszeres elvégzése.



Az első terhesgondozási ellenőrzésre akkor kérünk időpontot orvosunkhoz, mikor kihagy a menstruáció és pozitív lett a terhességi teszt. Az orvos feladata, hogy a terhesség tényét vizsgálattal is alátámasztja, ami ebben az esetben ultrahangot és vértesztet jelent. Ultrahang segítségével egy terhesség az 5.-6. héttől mutatható ki. A leggyakoribb struktúra, ami ilyenkor az ultrahangon látszódik, a gesztációs zacskó. Ha azt a méhen belül látja az orvos, méhen belüli terhességről van szó. Ha a terhesség túl korai szakaszában végezték el az ultrahangot, és az orvos nem tudja egyöntetűen meghatározni a terhességet, következő ultrahangos vizsgálatra van szükség. Tehát 5.hétnél korábban nincs értelme.


Az első látogatás a leghosszabb. Ha a terhesség már biztos, az orvos kiállítja a terhességi kiskönyvet. Sok orvos azonban csak az első genetikai szűrővizsgálat eredménye (vérteszt) után állítja ki a kismamának a terhességi kiskönyvet, amikor is minden biztos, rendben van, és a nő döntése végleges. Az orvos ide gyűjti össze az összes fontos tudnivalót a kismama és annak családjának egészségügyi állapotát illetően. Szükséges tudni a kezelt gyerekkori betegségekről, a jelenlegi egészségügyi állapotról (pajzsmirigy zavarok, allergia kezelés, esetleg antidepresszánsok szedése, fertőzés stb), az anya és az apa családtagjainál előforduló megbetegedésekről (cukorbetegség, vérnyomás problémák, öröklődő betegségek, rákos megbetegedések), komoly műtétekről, balesetekről és azokból eredő sérülésekről, a menstruációs ciklussal kapcsolatos információkról, az előző terhességekről, szülés(ek)ről s azok lefolyásáról, spontán vetélésről. Ezek mind olyan fontos információk, melyek nagy segítséggel bírnak egyes, terhesség alatti komplikációk felderítésében, illetve megelőzésében.

Az anamnézis (a feljebb említett információk) begyűjtése után a szülésznő több ampulla vért vesz, külünböző, vérből kimutatható paraméterek kivizsgálására, melyek betegségekre, vagy fertőzésekre utalhatnak. Ez után az orvos törletet vesz a méhnyakból, rákszűrés céljából, ha nem áll rendelkezésére egy évnél előbbi eredmény. Majd vérnyomás- és pulzusmérés, súly ellenőrzés, vizelet indikátor papírral történő ellenőrzése következik. Ezeket mindig a szülésznő végzi el. Ezek a későbbiekben is- plusz az alsó végtagok ellenőrzése esetleges dagadás miatt, azt az orvos nézi- minden egyes terhesgondozási ellenőrzés alapvető részét képezi majd. A vérnyomás több alkalommal mért magas értékei, a vizeletben többször előforduló cukor, fehérje, genny, a kevés idő alatt történő nagy súlygyarapodás, illetve az erősen bedagadt lábak (megelőzése a rendszeres mozgás, a lábak gyakori vízszintbe emelése) miatt az orvos és a szülésznő bizonyos komplikációra gyanakodhat.


A kismama az ellenőrzésekre az orvos által meghatározott időben jár. Ezek a rendszeres orvosi látogatások biztosítanak arról, hogy a baba jól van, fejlődése normális, és ezáltal a kismama is jó pszichikai jólétnek örvend. Az ellenőrzések az elején négyhetente egy alkalommal zajlanak, később kéthetente egyszer, a 36. héttől a szülésig heti egy alkalommal, és ha helyzet úgy kívánja, gyakrabban is., a 40.-41. héten két naponta.


A már említett rutinvizsgálatokon kívül végeznek más vizsgálatokat is, melyek konkrét terhességi héthez kötődnek. Ilyen pl.:


- pelvimeter (egy szülészeti segédeszköz) segítségével lemérik és feljegyzik a kismama medencéjének méreteit a terhesség elején, ez egy képet ad arról, hogy ebből a szempontból nincs akadálya a hüvelyi szülésnek. Bár egyes orvosi vélemények szerint ennek nincs akkora jelentősége, mert a nő medencéjének méretei terhesség alatt a hormonok hatására megváltoznak, sőt szüléskor a medence kissé szét is húzódik.

- az I. és II. genetikai vérvizsgálat,

- morfológiás ultrahang,

- terheléses cukorvizsgálat,

- vérkép ellenőrzése, biokémiai és hematológiás vérvételek,

- gravidometria (egy mérőszalaggal lemérik a szemérem csont és a méh csúcsa közti távolságot, így kísérik szemmel a magzat növekedését),

- negatív vércsoportú anya és pozitív vércsoportú apa esetében vérvétellel ellenőrzik, hogy a kismama nem termel-e ellenanyagokat a magzat ellen,

- hüvelytörlet, szívhang vizsgálat (CTG),

- ultrahang a magzat súlyának, a magzatvíz mennyiségének, a méhlepény és a köldökzsinór működésének ellenőrzése céljából,

- ellenőrzéssel értékelik a méhnyakat, annak konzisztencióját, a szüléshez közeledvén belső vizsgálattal állapítják meg az esetleges kezdetleges tágulást.


A kismama, hacsak teheti vegyen részt a két, betegbiztosító által térített fogászati ellenőrzésen, a terhesség elején s végén, valamint egy belgyógyászati vizsgálaton körzeti orvosánál.

A terhesség 36. hetétől a kismama annak a kórháznak szülészeti rendelőjének gondozásba tartozik, ahol majd szülni szeretne.


A prenatális, azaz a terhesgondozási ellátásnak véleményem szerint nem csupán az a célja, hogy a kismamákat fizikai és laboratóriumi értékek szempontjából figyeljék, hanem hogy a lehetőségekhez mérten teret és időt biztosítsanak az őket foglalkoztató kérdések megválaszolására. És ezekből mindig akad, főként, ha a nő első gyermekével várandós. Szülésznőként a főváros egyik rendelőintézet nőgyógyászati-és szülészeti rendelőjében nagyon is igyekeztem kellő időt szánni a kismamákra, de mások diktálták a tempót, akiknek fontosabb volt a mennyiség, mint a minőség.


És amit még tudni kell: a terhesség alatt végzendő vizsgálatok ajánlottak, nem kötelezőek. Lehetőség van elutasítani bizonyos rutin kivizsgálásokat, azonban onnantól a felelősség a kismamát terheli.

Legújabb cikkek
1/20
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square