• Veress Anita

Szülésélmény interjú #1

Ezt a szülésélményt nemcsak azért szeretem vissza-vissza olvasni, vagy még szásszor elolvasnám, mert konkrétan az első a weboldalon, hanem mert annyira szép az, amit ez az anya a vajúdáskor és szüléskor megélhetett. Emlékszem mennyi tanácsadáson át beszéltünk a szülésről, és hogy azok után egyre erősödött benne, mit nem akar és akar. S ez azon felül, hogy ügyesen elsajátított minden olyan praktikus dolgot és technikát, melyeket egy kismamának szükséges tudnia a vajúdáshoz, szüléshez.



1. Milyennek képzelted el a terhességedet?


Előre nem képzeltem el sehogy. Ez szándékos volt. Számomra megélni volt fontos a várandóságot. Nem szerettem volna se magamra, se a babámra elvárásokat, álmokat ráerőltetni. Egyszerűen bíztam abban, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és minden jól sikerül.


2. És most legyünk reálisak. Igazából milyen volt számodra a várandóság, hogy élted meg?


Az első trimeszteri állandó hányinger után minden rendben volt. Minden héten leírtam a tüneteim, és hogy hogy érzem magam. Így vissza olvasva van egy kis fejfájás itt, egy kis hátfájás ott, és rengeteg pisilés, de az egész várandóságot mondhatom, hogy remekül éltem meg. Aktív voltam és szinte végig olgoztam.


3. Ma már nem ritka, hogy valaki kismamaként NE készülne a szülésre. Te a várakozás időszakában készültél valamilyen módon?


Természetesen. Szerintem ez nagyon fontos része a várandóságnak. Jó dolog másokkal beszélni a tapasztalatairól és az interneten olvasni különféle csoportokban, fórumokban ki, hogy élte meg a várandóság bizonyos szakaszát és a szülést. Viszont elengedhetetlennek tartottam, hogy szisztematikusan is készüljek nem csak a szülésre, de például a szoptatásra és gyermekágyas időszakra is. Anitát még az első trimeszterben felkerestem, és a 16. héttől heti szinten járt hozzám. Nagyon hasznosnak tartottam a teória részét a felkészítésnek, és nélkülözhetetlen volt a mozgás is.



4. Mikorra körvonalazódtak számodra a szüléseddel kapcsolatos elképzelések? Hol szereztél információkat?

Azt, hogy minél természetesebb módon szeretnék szülni, mindig is tudtam. Ezzel kapcsolatban nem emlékszem, hogy lett volna valaha is félelmem. Mármint, azt tudtam, hogy én, mint nő, megtudom szülni a gyerekem. Ami viszont aggasztott az a szlovákiai kórházakban történő szülési viszonyok és a begyöpösödött hozzáállás a szülő nőhöz. Gondolok itt a vajúdó szobára, borotválásra, beöntésre, az evés és ital tilalomra vajúdás közben, lekötözött lábbal szülni szülőágyon, a rutin szerű oxytocin adagolásra, indokolatlan gátmetszésre, vagy az aranyóra lehetőségének valószínűtlenségére. Minél jobban teltek a hetek és minél többet járt Anita hozzám, és árasztott el információval, annál jobban körvonalazódott bennem, hogy mit nem akarok. Itt megszeretném említeni, hogy számomra fontos volt, hogy a helyi viszonyokkal es lehetőségekkel tisztában legyek, mert például hiába szuper dolog a vízben szülés, ha erre a környéken reálisan nincs lehetőség. Anitát sokat faggattam a szülésznői tapasztalatairól a dunaszerdahelyi és a galántai korházakban. Sok hullámvölgyön estem át, és tudtam, hogy valamiben kompromisszumot fog kelleni kötni, de egyáltalán nem volt mindegy miben. A meghatározott momentum az volt amikor a Skóciában élő, akkor szintén várandós, húgommal videó chateltem, aki azt kérdezte tőlem: lekötözött lábbal szeretnél szülni és rutin gátmetszésen átesni? Hát nem. Ekkor már több opciót át rágtam, és kicsit kilátástalannak tűnt a dolog. De tudtam, hogy kell, hogy legyen más megoldás is, még ha nem is a szokványos utat fogom járni.

5. Volt szülési terved? Ajánlod más kismamáknak is, hogy írjanak?


Igen volt, kettő is. Egy magyarul, mivel Budapesten szerettem volna szülni, és biztonság kedvéért volt szlovákul is, ha komplikációk miatt nem jutottunk volna el Pestig, és Dunaszerdahelyen kellett volna szülnöm. A szülési tervem magába foglalta a legfontosabb gondolataimat és kéréseimet, amit átt is adtam a szülésznőknek mikor megérkeztem a korházba. Persze ez nem azt jelenti, hogy a kórházban dolgozók mindent fognak és/vagy tudnak teljesíteni. Viszont én ajánlom a szülési terv írását, már csak azért is, hogy a kismama magában át gondolja, hogy mik fontosak számára a vajúdás közben, szülés alatt és után.


6. Mi volt számodra a legfontosabb? Milyen szülést szerettél volna?


A szülés előtt nem sokkal összeállt bennem egy fontossági sorrend. Az első helyen az aranyóra volt, a második legfontosabb a gátmetszés elkerülése, azután jött az evés-ivás lehetősége, az oxytocin és a beöntés, borotválás elkerülése. A császármetszésre nem gondoltam, nem szorongtam vele kapcsolatban. Tudtam, hogy nem szeretném, de nem tartottam valószínűnek, hogy így fogok szülni. Anita erre is felkészített, de nem foglalkoztam sokat ezzel a gondolattal. Csak azt rendeztem el magamban, hogyha véletlenül így alakulna a szülés, az is rendben van es elengedem.


7. És a valóságban hogy alakult? Beszélnél kérlek az Olvasóknak szüléseddel kapcsolatos élményeidről, érzéseidről?


Szép élményként maradt meg bennem a szülés. Ahogy már említettem, tudtam, hogy fog kelleni kompromisszumokat kötni, és volt egy-két dolog, ami jobb lett volna ha máshogy alakul, de ezeken nem rágódom, mert a legfontosabb dolgok megvoltak. Az egy és fél órás zavartalan aranyóra csodás volt. Amint megszületett a lányom, rám rakták és ott is hagyták. A gyerekorvos is rajtam vizsgálta meg őt. Nem vitték el lemosni, lemérni. Több, mint egy és fél órán keresztül csak rajtam és a férjemen volt a lányunk. Az, hogy a szülőágy helyett egy franciaágyon szültem úgy, hogy a férjem az ágy másik felén ült, segített, bíztatott – fontos volt. Annak örültem, hogy a szülésznő szorgalmasan masszírozta a gátat, hogy ne repedjek, és hogy elkerüljék a gátmetszést. Este volt, a szülőszobában félhomály, semmilyen reflektor erősségű fények. Az orvos a kitolásnál csak megfigyelt és buzdított, a bal lábamat neki támasztottam és fogta a kezem. Mikor a méhlepény is megszületett, kértem a szülésznőt, hogy mutassa meg. Mivel félhomály volt, a férjem a telefonjával világította meg, hogy lássuk. Az, hogy nem volt beöntés és az evésre/ivásra buzdítottak a szülésznők a vajúdás alatt, és a szülés után közvetlen, szuper volt. Egyedül az oxytocinnak nem örültem, de kibékültem vele. Éjjel és reggel folyt el a magzatvizem, és körülbelül délre értünk be a kórházba. Párszor visszautasítottam az oxytocint, de végül beleegyeztem, mivel 4-5cm-nél megállt a tágulás. Nagyon kis adagolásban este 9-kor elkezdtem kapni, és fél 11 előtt született a lányom. Ezügyben úgy éreztem, hogy rám akarnak erőltetni valamit, amit én nem akarok. Hiába szültem magánkorházban, ez mégiscsak egy intézmény ahol vannak protokollok. Mivel a magzatvíz több, mint 12 órával azelőtt folyt el, azon igyekeztek, hogy a tágulás haladjon. Másrészt, ha nem folyik el a magzatvíz, és nem indulunk neki a 2.5 órás útnak Budapestre gyenge és rendszertelen fájásokkal, akkor lehet végül egy állami kórházban ’kötök ki’.


8. Tudatosan kerestél olyan kórházat, ahol a szülés háborítatlanul zajlik? Mennyire volt nehéz a keresés, és végül hol találtad meg A kórházat?


Igen, tudatosan. Olyan kórházat kerestem, ahol egy intézményen belül amennyire lehet hagyják a nőt szülni egy elfogadó, természetes szülés párti, jól felszerelt környezetben. Mindhárom szülőszobán volt a szülőágyon kívül franciaágy, kád, fitnesszlabda, kettőben bordás fal is. Én ügyeletben szültem, szóval se a szülésznő, sem pedig az orvos nem volt választott. Ha még egyszer szülnék, talán fogadnék fel szülésznőt. Sok minden úgy történt, ahogy reméltem, de a szülésznőt távolság tartónak találtam. Itt megint visszatérek a kompromisszumhoz. Mivel terhesgondozásra Dunaszerdahelyre jártam, viszont Budapesten szültem, ezért nem ismertem személyesen az ott dolgozókat, és ezért nem is fogadtam fel senki konkrétat. Nekem fontos volt egy magyarul, vagy angolul beszélő közegben szülni. Sajnos a helyi lehetőségekkel egyáltalán nem voltam elégedett, ezért az ausztriai és magyarországi lehetőségeket kezdtem kutatni. Budapesten van több magánkorház is, amikről sokat olvastam. A Róbert Károly Magánkorház tűnt a legjobb választásnak a szemléleteik végett. De még mindig állt valami az utamban – a pénzügyi kérdés. Az tetszett, hogy van egy fix ár, alapcsomag, aztán ha fogadott orvost/szülésznőt szeretnél, akkor többre jön ki a költség persze. Viszont nem volt olcsó, és elejével úgy tűnt, hogy elérhetetlen lesz a választott korház, de utána olvastam, és a szlovák betegbiztosító téríti a külföldi szülés árát - annyit, amennyibe egy szlovákiai állami kórházban való hüvelyi szülés és csecsemő ellátás kerülne, ami €1000 körül van. A különbözet pedig annyi volt, mint ha Szlovákiában felfogadtam volna egy orvost, és még megfizettem volna három éjjelt egy privát szobában. Egyszóval pénzügyileg is lehetségessé vált. Már csak az volt a kérdés, hogy ha beindul a szülés eljutunk-e Budapestre...


9. Az alapján, amit elmondtál, ott lényegében a szülésznő kísérte végig, illetve vezette le a szülést. Hogyan jellemeznéd őt?


Igen, túlnyomó részben a szülésznő. Az orvost párszor láttam, meg a kitolásnál volt ott, de ezenkívül a szülésznő gondoskodott rólam meg persze a férjem. Igazából a szülésznő sem volt sokat bent, hagyott minket vajúdni. Persze ha kellett, ott volt. Ez így volt jó.

10. Milyen érzésekkel emlékszel vissza A NAGY NAPOTOKRA?


Rettentően örültem az aranyórának, ez csoda volt és felejthetetlen. Az, hogy nem volt gátmetszésem nem csak a szülés közben volt pozitív, hanem a gyors felépülésben is nagy szerepet játszott. És persze az, hogy a férjem végig ott volt velem, nem csak a vajúdás és szülés közben, hanem végig bent a kórházban az elkövetkezendő két és fel nap és éjjel, szuper támasz es öröm volt. Az a pár nap a kórházban nagyon jó volt. Az ott dolgozók kedvesek voltak, a reggeli viziten az orvosok félhomályban jöttek be, és halkan kérdezték minden rendben van-e, nehogy a kicsit vagy a férjem felébresszék egy hosszú éjszaka után. Ahogy már említettem, a szülésznő lehetett volna kicsit közvetlenebb, az oxytocinért sem voltam oda, de ezeken kívül roppantul örülök annak, hogy a fontos dolgokban nem kötöttem kompromisszumot. A szülés, mondhatni, zökkenőmentesen zajlott, és a környezet és hozzáállás tökéletes volt ahhoz, hogy az eléjétől egymásra hangolódjunk a babánkkal.


A kérdésekre Molnár Kovács Alexandra válaszolt. Neve előzetes egyeztetés után lett közölve.

Legújabb cikkek
1/20
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square