• Veress Anita

Szülésélmény interjú #2


Az interjúban szereplő anyukára egy poszthoz írt hozzászólása után figyeltem fel. Rögtön éreztem, és milyen jól éreztem, hogy nekem róla többet kell tudjak. Hogy miért? A története a bizonyíték.

1. Milyennek képzelted el a terhességedet?

Naivan azt gondoltam, hogy lesz időm mindenre, de ahogy szaladtak a hónapok, annál jobban éreztem, hogy ideje többet koncentrálni a kicsire, aki bennem van. Teljesen más volt, mint az első. Végül maximálisan kihasználtuk az időt, de őszintén szólva örülök neki, hogy nem sietett ki fele.


2. És most legyünk reálisak. Igazából milyen volt számodra a várandóság, hogy élted meg?


Rengeteget tanultam abban az időben, emberekről és magamról. Talán mint egy mese olyan volt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert császár után szerettem volna természetes szülést, amit nálunk egyáltalán nem támogatnak. Hatalmas szerencsém volt, hogy a párom és az út során szerzett barátnőim velem voltak, és segítettek a nehéz időkben, amiből kijutott bőven. Meg kellett tanulnom felvenni a kesztyűt a féligazságok ellen, és ennek hangot is adni, ami nem volt egyszerű, neki kellett párszor futni.


3. Ma már nem ritka, hogy valaki kismamaként NE készülne a szülésre. Te a várakozás időszakában készültél valamilyen módon?


Nyilván mindenki maga érzi mire van szüksége a várandósság ideje alatt. Nehéz felkészülni arra, amire nem lehet teljesen. Voltam tornán, de úgy éreztem, hogy inkább a lelkemnek van szüksége a felkészülésre. Amit csak ajánlani tudok, az M. magyarországi, Dunaszerdahelyen tevékenykedő dúla felkésztőjét. Innen is köszönöm neki, hogy ilyen fantasztikus csapatot hívott össze.


4. Mikorra körvonalazódtak számodra a szüléseddel kapcsolatos elképzelések? Hol szereztél információkat?


Az elképzelések megvoltak már. Az első szülésélményem egyáltalán nem úgy alakult ahogy szerettem volna, így a másodiknál nem elégedtem meg ígéretekkel. Három orvos utasított el, kettő ebből a legrosszabbat vázolta fel nekem. A sztorimhoz hozzátartozik, hogy antiepileptikumokat szedek, az itteni orvosok pedig nem elég felkészültek, és ezt nem csak én mondom. Évek óta jól vagyok, mégis azt gondolták, hogy a spontán szülésemből tragédia lesz. Hosszú utat jártam be, végül a pozsonyi Koch-ban találtam meg azokat az orvosokat, akik bíztak bennem, és saját tudásukban, igaz Ausztriában sem csinálnak a betegségemből problémát. Jó lenne ezzel a mítosszal leszámolni a térségünkben, mert senkinek sincs joga dönteni felettünk.

5. Volt szülési terved? Ajánlod más kismamáknak is, hogy írjanak?

Volt szülési tervem, de amikor megmutattam a 39. héten a dokinak (addigra találtam meg a megfelelő helyet), igazából nem is értette. Hagyjuk lepulzálni a köldökzsinórt, ne legyek kikötve, aranyóra és egyebek? Ez mind természetes volt számukra, úgyhogy lényegében semmi különleges kívánságom nem volt. Szerintem leírni nem kell, ha a szülészorvosnak is fontos az anyuka és a baba jólléte, akkor időközben egyeztetni lehet.

6. Mi volt számodra a legfontosabb? Milyen szülést szerettél volna?

A legfontosabb az volt, hogy minél természetesebb legyen.

7. És a valóságban hogy alakult? Beszélnél kérlek az Olvasóknak szüléseddel kapcsolatos élményeidről, érzéseidről?

Az enyém zavartalanra, boldogra sikeredett, amiért örökké hálás leszek nekik. Akkor jött az orvos ha kértem, mindent elmagyaráztak előre, és hagytak engem vajúdni, megjegyzem kilenc óráig tartott, méghozzá éjjel, ennek ellenére profin zajlott. Amikor már a végén jártunk, a labdáról egy ágyra ültem át, ami úgy átalakult a szülés pillanata előtt, hogy máig nem értem. A doki oldalára tettem a lábam, a nővérek őszintén szurkoltak, nyomtak velem. Felemelő érzés volt, látni a vadidegen emberek szemében, hogy egy célunk van.

8. Tudatosan kerestél olyan kórházat, ahol a szülés háborítatlanul zajlik? Mennyire volt nehéz a keresés, és végül hol találtad meg Akórházat?


A kórház keresése tudatos volt. Nem szerettem volna újra Dunaszerdahelyen szülni. Miután kiderült, hogy Ausztriában nem szülhetek ambulánsan, azt mondtuk, legyen mégis Dunaszerdahelyen, szerencsére az utolsó pillanatban sikerült a Koch Szanatóriumban.


9. Hogy írnád le az ottani szülészeti osztály egészségügyi dolgozóinak gondoskodását? Ki kísérte végig a szülés során?


Az ottani szülészeti osztály dolgozói előtt emelem kalapom. Minden kérdésemre - és rengeteg kérdésem volt - türelemmel válaszoltak, sőt az aggodalmaimat is megoszthattam velük. Annak ellenére, hogy az angolom jobb mint a szlovákom, nem voltak különösebb nyelvi nehézségeink. Mivel a 42. hetem végén jártam ezért be kellett feküdnöm a kórházba, de 2 órával a felvétel után beindult magától. Több nővérke volt bent, a férjem megérkezett a vajúdás elején, szóval ketten voltunk az idő nagy részében.

10. Milyen érzésekkel emlékszel vissza A NAGY NAPOTOKRA?

Csupa jó érzések kavarognak bennem. Mosolygok ha rá gondolok, pedig vért is kellett kapnom a szülés utáni napon, annyira kimerültem. Örülök, hogy minden jól alakult, és azt kívánom a kismamáknak, hogy nekik is minden úgy alakuljon, ahogy szeretnék.


Nagyon hálás vagyok az anyukának, hogy nem ismerve egymást, megosztotta velem szülésélményét és hozzájárult, hogy a nagy világ is tudjon róla. Az anyuka szeretne névtelen maradni, viszont azoknak, akik ilyen vagy hasonló cipőben járnak, szívesen segít, válaszol.


Legújabb cikkek
1/20
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square