• Veress Anita

Szülésélmény interjú #4



A most következő szülésélmény nem éppen a legfrissebb, 3 évet megyünk vissza az időben egy interjú erejéig. Ezekből a sorokból csak úgy porzik a pozitivizmus, az erő, az elszántság, ami egy kismamának jó, ha ezeknek nincs híjján. Követketkező interjúalanyom is ékes példája annak, ha valamit nagyon akarunk, akkor az elérjük.

1. Örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet. Elsőként a várandóságodról kérdeznélek. Milyen volt számodra kismamának lenni, volt-e valami, ami aggályokra adott okot.

A várandóságomat nagyon pozitívan éltem meg, mind fizikailag, mind lelkileg. Az apró kellemetlenségeken kívül, mint a reggeli rosszullétek az első hónapokban, vagy később a lábdagadás, az utolsó hetekben pedig a hatalmas pocak okozta kényelmetlen alvás, nem volt olyan tünetem, ami aggodalomra adott volna okot. Tényleg élveztem és szerettem ezt az időszakot. Figyeltem magamra és a pocakomban fejlődő babára.

2. Számodra mennyire volt fontos a szülésre való felkészülés és milyen formában tetted ezt meg?


Rendszeresen jártam terhestornára, ahol tornáztunk és előadásokat hallgattunk szülést, szoptatást, hozzátáplálást érintő témákban. Úgy gondolom, hogy elsőszülő anyukaként mindennél fontosabbak a naprakész információk, fontos hogy a kismama tájékozott legyen, mert ez is adhat egyfajta biztonságérzetet.

3. Sok visszajelzést kapok újdonsült anyukáktól is, hogy bizony örültek annak, hogy valamilyen szintű felkészüléssel indultak neki a szülésnek. Jól érzem, hogy ezzel Te is vagy, voltál? Miben érezted a felkészítő hasznosságát?


A szülés azt gondolom, hogy egy nagyon mély lelki folyamat is. A felkészítő számomra azért volt hasznos, mert elméletben tudtam mire támaszkodni, megvoltak a kapaszkodók, elméletben ismertem a testem jelzéseit, elméletben megismertem, hogy zajlik egy szülés, mi minden történik, illetve történhet. Azt gondolom, hogy talán emiatt is, sokkal fókuszáltabb és koncentráltabb voltam a szülésnél.

4. Azért azzal jó számolnia egy kismamának, hogy megeshet, nem minden úgy alakul, ahogy azt ő szeretné. Nálad volt-e ilyen dolog, vagy épp ellenkezőleg?

Ez most nagyon pozitívan fog hangzani, de az én fejemben valahogy nem volt más opció mint a természetes szülés. Így is indultam el a szülőszobára, hiszen a baba időben megfordult és a kiírt nap után egy nappal jelentkeztek azok a bizonyos fájások. Természetesen tisztában voltam azzal is, hogy a szülés alatt is még sok minden adhat okot arra, hogy ne természetesen szüljek.

5. Szívből remélem, hogy a szülést követő közvetlen bőr-bőr kontaktust kiélveztétek. Milyen formában zajlott ez nálatok?

A szülés után rögtön rá tették a mellkasomra a kislányomat, viszont mindez nem tartott túl hosszú ideig. Majd már letörölve, felöltöztetve hozták őt vissza. Utólag kicsit csalódott vagyok emiatt, hogy ezt a kérést, a bőr-bőr kontaktust előre nem jeleztem az orvosom felé.

6. Milyen érzések (a negatívak is érdeklnek) kavarogtak benned a gyermekágyi időszakban? Hogy jellemeznéd ezt az időszakot, amikor sok más mellett egy új szerepben találtad magad? Volt kire támaszkodnod, tanácsot kérned?

Nagyon vegyes érzéseim voltak. Egyrészt ott volt a kisbabám, aki attól a pillanattól a legfontosabb lett, akit öröm volt babusgatni, nézegetni, szagolgatni, szeretgetni, másrészt ott volt az érte való felelősség, a róla való gondoskodás és a kételyek, hogy jól csinálom- e, harmadrészt pedig a szülés utáni regenerálódás. De ahogy teltek a napok, egyre inkább egymásra hangolódtunk a kislányommal. A párom nagy segítség volt, amiből tudta, kivette a részét. A család is segített, ahol tudott, hogy tényleg maximálisan a babával tudjak együtt lenni, jó tanácsokkal pedig a barátnőim láttak el.

7. Szoptatás. Kényes téma. Érdekelne a véleményed róla, nálatok hogy és meddig működött. Voltak-e mélypontok, nehézségek és hogyan oldottad meg őket?

A szoptatással is úgy voltam mint a természetes szüléssel, tudtam, hogy van máslehetőség is, de nagyon elszánt voltam. Tápszert, cumisüveget és cumit egyáltalán be sem készítettem. Sokat olvastam a témával kapcsolatban még a várandóság alatt, de elképzelni sem tudtam, hogy valójában milyen érzés lehet a saját testedből táplálni a kisbabádat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tejtermelés még a kórházban beindult, a kislányom pedig nagyon ügyes volt. Viszonylag könnyen ment a szoptatás már az elején is. Persze volt olyan időszak is, amikor a lányom keservesen sírt, ekkor én is mint sokan egy-egy "segítőkész" családtagtól megkaptam a vizes a tej, kevés a tej megjegyzést. Ilyenkor hallgattam a megérzéseimre, nem hagytam magam eltántorítani és az idő engem igazol, mert már közel három évnél tartunk.


Kedves Renáta, köszönöm, hogy interjúalanyom voltál és megosztottad velem szüléseddel kapcsolatos érzéseidet, élményedet, öröm olvasni az ilyen sorokat. Bízom benne, hogy mások meríteni tudnak ebből és kiállnak amellett, amit szeretnének. Jó egészséget kívánok és lelj minél több örömöt kislányodban!

Legújabb cikkek
1/20
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square