• Veress Anita

Pont ott- Nóra szülésélménye


Minden szülés mögött van egy történet. Egy történet, ami valakinek kevésbé rögösebb útat jelentett a családalapításig, míg másnak több járt ki a nehézségekből. Ilyen Nóra és férje története is, akik fiatalon döntöttek a családalapítás mellett, de ez csak erősítette a kapcsolatukat. Hogy miért? Mert nemcsak egy pár voltak, akik babát szerettek volna, hanem a nehézségek révén megtapasztalták milyen támogató társ is a másik.


1. Kedves Nóra, köszönöm, hogy igent mondtál az interjúra. Megtisztelsz vele. Először arról kérdeznélek, számodra milyen volt várandósnak lenni? Hogy élted meg ezt a nagy test-lelket érintő változást?


Csodálatos várandóságom volt, egy áldott állapot. A kisfiam születése előtt ez volt a legszebb időszak az életemben. Csodálatos érzés volt, hogy végre a szívem alatt hordozom szerelmünk gyümölcsét. Mindig is tudtam, hogy fiatalon szeretnék anyuka lenni, ez volt a legnagyobb vágyam.

Mikor a férjemmel elhatároztuk, hogy most már jöhet a kisbaba, sajnos nagyon hamar akadályokba ütköztünk. Tudtam, hogy talán nem fog olyan könnyen menni, de titkon reménykedtem benne, hogy hátha.

A menstruációmmal mindig is probléma volt, fél évig, vagy akár több ideig is kimaradt. De akkor még olyan választ kaptam, hogy majd beáll idővel. Mikor abbahagytam a fogamzásgátlót, körülbelül fél évvel a gyermekvállalás előtt, újból előjött ez a probléma. Tisztában voltunk vele, hogy ezzel kell valamit kezdenünk. Orvoshoz fordultunk, ahol ki is derült, hogy PCOS áll a háttérben, amihez inzulinrezisztencia társul, és persze még a pajzsmirigy alul működés is ott volt. Gyógyszeres kezeléseket kaptam, plusz alternatív megoldásokat is próbáltunk, ami az akupunktúrát és különféle teák fogyasztását takarta. Nehezen éltük meg ezt az időszakot, de még így is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz a helyzethez képest hamar, rá másfél évnyire hormontabletták és inszemináció segítségével megfogant a mi kis csodánk. Onnantól kezdve mindketten a felhők felett repkedtünk. A várandóságomat egy ajándéknak éreztem, minden tökéletes volt benne.


2. Fontosnak tartottad, hogy felkészülj a szülésedre? Milyen formáját választottad?


Igen, nagyon fontosnak tartottam, csakúgy mint a tudatos gyermekvállalást. Saját magamat készítettem fel, mivel nem akartam elfogadni azt a tényt, hogy egy rossz élményként tekintsek a gyermekem születésére. Sajnos páran próbáltak engem ijesztgetni a saját horror szülésélményeikkel. De én nem rémültem el, tudtam, hogy ez egy teljesen természetes folyamat. Két könyvet olvastam, ami nekem hatalmas segítség volt. Az egyik Ina May Gaskin- Útmutató szüléshez című könyve, a másik pedig Marie F. Mongan- Szülés, ahol én irányitok című könyve. Illetve még instagrammon követek 2 oldalt, ami szintén a pozitív szülésélménnyel foglalkozik.


3. Megosztanád kérlek az Olvasókkal, hogy mit adott számodra ez a fajta felkészítő? Miben és hogyan segítettek Téged az így elsajátított ismeretek, technikák?


Hihetetlenül sokat nyújtottak nekem ezek a könyvek, és szakmai profilok. Különböző légzés technikákat sajátítottam el, amiknek a vajúdás alatt nagy hasznát vettem. Megtanultam, hogy a testem tökéletesen arra készült, hogy a kisbabámnak életet tudjon adni. A vajúdásom során milyen hormonális változások mennek végbe a testemben, hogyan működnek a méhösszehúzódások.

Hogyan tudok a legnagyobb segítségére lenni a kisbabámnak abban, hogy a világra jöjjön, mert ez neki is egy nehéz feladat, és csak én tudok neki minél könnyebb kiutat biztosítani, azzal ha együtt működők a testem jelzéseivel.

És a legfontosabb, megtanított arra, hogy nincs mitől félni, mert a félelem megbénít, a női test erre teremtetett, hogy életet adjon.


4. Elmesélnéd kérlek a Nagy nap történéseit, hogy hogy zajlott kisfiad születése?


Egy szombati nap délben arra lettem figyelmes, hogy enyhe görcsöket éreztem, amik egy ideig tartottak és csak ritkán jelentkeztek. Ezek voltak a jósló fájások. Ezelőtt nem

találkoztam velük, ezért tudtam, és éreztem , hogy már csak pár óra választ el attól, hogy megismerjem a kisfiam. Mondtam is a férjemnek, hogy ménjük el egy jó nagyot sétálni. Közben is ereztem hullámokat, de elég rendszertelenek voltak. Majd este kilenckor rendezőttek 20 percesekre, majd éjfélre már 10 percesek lettek. Nagyon szerettünk volna apás szülést, de mivel a járvány miatt ez nem volt lehetséges, ezért elhatároztuk, hogy addig amig úgy érzem, a lehető legtöbb ideig otthon akarok lenni a férjemmel, hogy együtt, szeretetben készüljünk fel az új életünkre.


Csodálatos élmeny volt. Gyertyát gyújtottunk, relaxációs zenét hallgattunk , én fitt labdán mozgattam a csípőmet, a férjem masszírozott. Én teljesen befelé fordultam, engedtem, hogy a testem tegye a dolgát, es közben a kisbabámhoz beszéltem, hogy nemsokára a kezemben tartom őt, es már nagyon várom. Meghitt órák voltak ezek.

Majd hajnali 5 után felhívtam az orvosomat es úgy döntöttünk, hogy ideje bemenni a korházba, hisz akkora az összehúzódásaim már 2 percesekké váltak. A korházban is folytattam a légzés technikákat, másfél órát zuhanyoztam, ami nagyon jó érzés volt. Majd amikor a kitolási szakazhoz értünk, 2-3 perc leforgása alatt 9:58-kor megszületett a kisfiam, és értelmet nyert minden. Szülés után csak pár perce helyezték rám a kicsit, szóval volt egy kis bőrkontaktusunk, viszont aranyórát sajnos nem kaptam, pedig szerettem volna.


5. Így pár hónap eltelte után, milyen érzésekkel emlékszel vissza a szülésedre? Hogyan értékelnéd az ellátást, gondoskodást egy szülő nőről a kórházban?


Magára a szülésemre abszolút pozitív élményként tekintek vissza. Nagyon nagy erőt fedeztem fel magamban általa, és bármikor újból csinálnám.


Viszont itthon még van hova fejlődni a kórházaknak szülés téren, hogy jobban anya-baba barát legyen. Amit úgymond ”negatívumként” éltem meg az az volt, mikor rá voltam kötve a szívhanggépre, ami a baba szívverését és az én összehúzódásaimat nézte végig feküdnöm kellet, míg nekem kényelmesebb lett volna mozognom közben.

A másik dolog pedig az volt, hogy rögtön szülés után kaptam oxitocint a placenta megszületésére, és a hasamat is eléggé megnyomkodták, ezért sok vért vesztettem, és eleve vérszegény vagyok. Gátmetszést csak egy minimálisat kaptam, mivel elég gyorsan ereszkedett le a kisfiam és gyorsan megszületett. De így utólag visszagondolva lehet, hogy az is elkerülhető lehetett volna. És akkor biztos könnyebb is lett volna a felépülés. Viszont azt kell, hogy mondjam a szülő nő nem kap elég tájékoztatást, a gyermekágyi időszakhoz, sem a kisbaba ellátásához. Ezen téren még van hova fejlődni.


6. Milyen volt megélni, megtapasztalni az első heteket, hónapokat a saját bőrödön?


Egy érzelmi hullámvasút az első hetek. Ezzel lehet a legjobban kifejezni. Olyan magasságokat és mélységeket lehet megtapasztalni percek leforgása alatt, mint sehol máshol az életben. Egy semmihez nem fogható szeretet, szerelem, amit a gyermekem iránt érzek. De másfelől meg ott van a fáradtság és az állandó önmarcangolás, hogy vajon mindent úgy e csinálok, hogy a lehető legjobb legyen a kisfiamnak. Hatalmas felelősség egy pici ember irányába, akinek én jelentem a világot. Nekünk pedig ő jelenti a világunkat.


7. Mi az, ami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna, ami a nehezíti a szívedet? Tudsz róla beszélni?


A szoptatás. Még mindig nagyon nehéz róla beszélnem, nagyon nehéz téma ez nekem.

Azért is szerettem volna az aranyórát, mert ott a kicsik ösztönösen cicizni kezdenek egy

idő után. A kisfiam születése után még jó pár óráig nem került cicire, mivel magzatvizet nyelt és az jött fel neki, és ezt az utasítást kaptam.


Majd mikor az első szoptatásra került sor, a kicsi nem tudott rácsatlakozni rendesen a cicire a befelé forduló mellbimbóim miatt. Majd kaptam bimbó védőt, mivel mondván ezekkel a mellbimbókkal úgysem lehet szoptatni.

De a kisfiam azt már elfogadta, és ennek őrültem nagyon. Az első pár nap működött is a dolog. Mikor egy hetes lett a kisfiam állandó sírást tapasztaltunk az etetések alkalmával. Rájöttünk, hogy állandóan éhes maradt, mivel a fele tej állandóan mellé folyt akármit is tettem. Mivel sok tejem pedig nem volt ezért hamar kiürült így a mellem. Tisztában voltam azzal is, hogy így előbb- utóbb el fog apadni a tejem, és a kisfiam sírásától pedig a szívem szakadt meg, ezért úgy döntöttem, hogy fejem neki a tejet és úgy adom neki. Nehéz döntés volt, de az ő érdekében így láttam a legjobbnak. Próbálkoztunk a mellrehelyezéssel a védő nélkül, de sajnos nem sikerült. Tejem pedig tényleg nem volt sok, a szaporító fejések és a sok vitaminok ellenére sem. Így csak egy hónapig tudtam anyatejjel táplálni a kisfiam. Nagyon bánt ez engem, és egy részből haragszom is magamra, mivel a szoptatásra nem készültem úgy fel, mint a szülésemre. Helyette viszont sokat hordozom a kisfiam, ami szerintem egy szuper dolog anyának és a babának is. Etetéseknek ugyanúgy bújunk egymáshoz, mint az első napokban.


8. Úgy érzed a kezdetekben elegendő szakmai segítséget kaptál a dologgal kapcsolatban? Családon belül sikerült támaszra, segítségre lelned?


Szerintem egy fiatal anyukának sokkal több szakmai tanácsra, felkészítésre lenne szüksége. A férjem az, aki mindig hatalmas támaszom, és mindenben partnerem, mindig mellettem áll és támogat. Ezúton is szeretném neki meg köszönni azt a sok jót, és hogy nagyszerű apukája a kisfiúnknak, Nála jobbat kívánni nem kívánhatnék magunknak.


9. Zárásként milyen gondolatok kavarognak Benned? Hogy látod magad felülről

mostani élethelyzetedben, életszakaszodban?


Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Végtelen hála és szeretet az, ami érzek. Megfizethetetlen az, ahogy látom a kisfiam fejlődését napról napra. Boldog vagyok, hogy egy végtelenül nyugodt és mosolygós kisfiú anyukája lehetek. Köszönöm neki, hogy minket választott szüleinek.


Szerintem sok erő meríthető Nóra történetéből, szülésélményéből, aki Gellében éli mindennapjait családjával. Nagyon hálás vagyok, hogy betekintést kaphattam, és Te is, aki ezt elolvastad. Hogy végigkísérhettük ahogy készült a szülésre, ahogy a nagy napon hihetetlen nagy belső erőre talált önmagában és ahogy formálódik az új szerepében. Neki és kis családjának szívből kívánok továbbra is ilyen meghitt pillanatokat, megéléseket és ami az utóbbi idő jelszavává vált: egészséget.

Legújabb cikkek