• Veress Anita

Szülésélmény interjú #5

Sok kismamával ajánlás útján kerülök kapcsolatba a tanácsadással. Számomra ez nagy dolog, hogy pozitívan értékelik a munkám és tovább ajánlanak. Ezúton is köszönöm és nagyon hálás vagyok. Így volt ez az interjúban szereplő kismamával is, akivel-mint szinte minden kismamával-hamar megtaláltuk a közös hangot. Hiszen egy célért találkoztunk oly sok tanácsadás során: hogy a lehető legjobban felkészülve szülje meg természetes úton kisbabáját.


1. Örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet. Első ízben a várandóságodról kérdeznélek.

Milyen volt számodra kismamának lenni, volt-e valami olyan, ami aggályokra adott

okot.

Én köszönöm a lehetőséget. Hát a várandóságomról azt mondhatom, valóban áldott állapot volt. Sem rosszullétek, lábdagadás, vizesedés, sőt még striák sem alakultak ki. Aggályok szerintem mindenkinél adódnak, nálunk, vagyis inkább nálam már a fogantatás előtt voltak problémák: mandulaműtét, pajzsmirigy alulműködés, nőgyógyászati problémák. Már megvolt az időpontom petevezeték-átfújásra is, viszont az időpont előtt pozitivat teszteltem és bizony akkor már ott volt az akkor már 6 hetes embriónk . Ennek folytán nagyon aggódtunk a baba fejlődéséért, a szülésért, egyszóval mindenért, de szerencsére minden vizsgálat zökkenőmentes volt, a baba és én is kiélvezhettük ezt a 9 hónapot együtt.


2. Számodra mennyire volt fontos a szülésre való felkészülés és milyen formában tetted

ezt meg?


Úgy gondoltam és gondolom, hogy erre nem igazán lehet felkészülni, de jó, ha van valamiféle kiinduló pont és tapasztalt segítség. Én a Gravid info-t kerestem fel, szerettem volna első babánál úgy menni a szülőszobára, hogy van egy kis fogalmam arról mi is fog körülbelül ott zajlani.


3. Sok visszajelzést kapok újdonsült anyukáktól, hogy bizony örültek annak, hogy valamilyen szintű felkészüléssel indultak neki a szülésnek. A szavaidból ítélve te is így vagy ezzel. Miben érezted a felkészítő hasznosságát?


Igen, örültem neki, mert nemcsak a szüléssel kapcsolatos dolgokat tudtam meg, hanem a gyermekágyi időszakról is megtudtam hasznos dolgokat. A felkészitő leghasznosabb pontja számomra a kitolási fázis, valamint a vajúdási poziciók voltak. Éles helyzetben tudtam, hogy kell átlélegezni, átmozogni a fájdalmat.


4. Azért azzal jó számolni egy kismamának, hogy megeshet, nem minden alakul úgy,

ahogy azt ő szeretné. Nálad volt-e ilyen dolog, vagy épp ellenkezőleg?


Két dolgot határoztam el magamban, mikor megtudtam, hogy kisbabát várok. Az egyik, hogy, ha nem alakul másképp, mindenképp természetes úton akarom világra hozni a kicsit, a másik pedig a szoptatás, csakis kizárólag anyatejjel akarom táplálni. Szerencsére mindkét elhatározásom beteljesedett. Emellett szerettem volna vajúdásnál fitlabdára ülni, lezuhanyozni többször, de erre sajnos nem adtak lehetőséget. Azt sem szerettem volna, hogy nagyon erőltessék a szülés menetét oxytocinnal, de sajnos rengeteg folyt le, ezáltal a fájásaim valami borzasztóak voltak. Mint kiderült kellett is némi rásegítés, mivel nehezebben nyitódtam. Öröm az ürömben, hogy csak 6 órát tarott a vajúdás.


5. Szívből remélem, hogy a szülést követő közvetlen bőr-bőr kontaktust kiélveztétek, már ahogy a mostani helyzet ennek teret ad. Milyen formában zajlott ez nálatok?


Én is reméltem, de sajnos erre sem adtak lehetőséget. Mentségükre szolgáljon, hogy akkor éjjel rengetegen szültünk. Az orvosom, amint „végzett” velem, már ment is át a másik szülőboxba egy újjabb babát világra segíteni.Viszont miután megszületett a kislányom, az orvos felemelte őt, hogy lássam, majd egy kis idő után hozták hozzám már felöltöztetve. Kértem, kicsit tehessem cicire, ez legalább sikerült, de jobban örültem volna, ha úgy történik az egész, ahogy megálmodtam. Mindesetre az érzés

ígyis-úgyis felülmúlhatatlan volt számomra.


6. Milyen érzések (mind pozitív, mind negatív) kavarogtak benned a gyermekágyi időszakban? Hogy jellemeznéd ezt az időszakot, amikor sok más mellett egy új szerepben találtad magad? Volt kire támaszkodnod, tanácsot kérned?


Ez volt az az időszak, amire nem szívesen emlékszem vissza. A gátmetszés okozta varratok ugyanis rettentően fájtak, egészen 5 héten át. Férjem 2 hétig otthon tudott maradni velünk, édesanyámra is számíthattam. Így szerencsére volt segítségem. Mindent elkövettem, hogy mihamarabb felépüljek és 100 százalékot beleadva végezhessem új munkámat.

7. Szoptatás. Kényes téma. Érdekelne a véleményed róla és, hogy ez nálatok hogyan

működik ezidáig? Voltak-e, vannak-e mélypontok, nehézségek és hogyan oldottad

meg őket?


Bizony, kényes téma, de nekem nagyon szívügyem. Sokan mondták, hogy azért vegyek

tápszert, biztos, ami biztos, de valamiért nemvitt rá a lélek, s úgyérzem jól is tettem. Szerencsére jól működik, bár nehézségek mindig adódnak ezzel kapcsolatban.Valakinek az okoz gondot,hogy kevés a teje, nekem az, hogy túl sok.:-) A baba is nagyon kis mohó, de ez ellen tenni nemigen lehet, maximum elfogadni, s várni, hogy egyszer ezt is kinőjük. Mikor a baba tényleg félóránként-óránként kérte/kéri a cicit, bizony megfordult már a fejemben, hogy ”tápszert ide”, de végül mindig erőt vettem magamon és folytattam, mert tudom, ennél jobbat nem adhatok a babámnak. Így hát, ha kéri, megkapja szásszor, ezerszer. A titok a kitartás, és ha elakadok, facebookon a felvidéki szoptatás támogató csoportot keresem fel. Ott mindig biztatnak, hasznos tanácsokkal látnak el, megnyugtatnak.


Kedves Csilla, köszönöm, hogy interjúalanyként válaszoltál ezekre a a személyes

kérdésekre. Kitartásod és erőd példaértékű. Kívánom, hogy minél több örömöt és boldogságot élj meg anyaként és emberként egyaránt.


Én köszönöm a lehetőséget. Köszönöm szépen, az érdem a tiéd is, a te támogatásod, segítséged nélkül sem ment volna.

Legújabb cikkek
1/21
Arhívum
Kövess
  • Facebook Basic Square