• Veress Anita

Szülésélmény-interjú #8 - Regina története


A szülésélményeket, tapasztalatokat, megélteket nem tehetjük egy kalap alá, hiszen ahány kismama, annyi vélemény, élmény, érzések. Ezért is robog tovább a szülésélmény-interjú rovat, amivel az a célom, hogy felhívjam figyelmet egy fontos dologra. A szülés egy nő életéek talán egyik legmeghatározóbb napja, amit ki-ki a maga módján dolgoz fel, éli meg. Így volt ezzel Regina is, aki mindvégig a természetes szülésre készült. De az élet máshogy hozta. Fogadjátok nagy szeretettel az ő történetét.


1.Milyen időszaknak élted meg a várandósságodat?


Várandósságomat csodálatos időszakként éltem meg. Minden pillanatát élveztem, igaz

voltak nehéz reggelek, mikor, ha csak megmozdultam rosszul lettem, de rájöttem a probléma megoldására is, amint felkeltem rögtön kellett ennem valamit és elmúlt a rosszul lét. Viszonylag probléma mentes volt a várrandóságom. Nem voltam különösebben kívánatos, nem kívántam furcsa dolgokat, mint pl. uborka fagyival, de a fagyi, az jöhetett minden mennyiségben. Viszont az utolsó két hónap már picit nehéz volt. Nagyon nagyra nőtt hasam, akkor már nehézkesebb volt még a mozgás is. Ezt az időszakot már inkább neveztem terhességnek, mint várandósságnak. Mindezek ellenére varázslatos dolog, hogy egy kis emberke fejlődik benned, te táplálod, te élteted őt. Minden jövendőbeli anyukának azt tanácsolom, hogy élje át minden pillanatát, a nehéz időszakot könnyen el lehet felejteni, viszont a végén egy csoda vár ránk.


2. Milyen érzésekkel indultál neki a szülésnek? Volt benned félelem? Esetleg készültél, tájékozottál, hogy tisztában légy, hogy zajlik egy szülés, mi történik majd?


Egész várandósságom alatt volt bennem egy kis kíváncsiság, izgalom, hogy milyen is lesz világra hozni egy új életet, egy gyermeket, akit felkell nevelünk, tanítgatnunk. Mivel végül tervezett császármetszéssel szültem - ami 2 nappal a szülés előtt derült ki- ezért az utolsó két napomat végig aggódtam, végig sírtam. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és egészséges kisfút szüljek, és persze nem tudtam mi vár rám.

Interneten utána néztem a császármetszésnek, de sajnos nem olvastam sok jót, szinte csak a hátrányait. De így, hogy már túl vagyok rajta, megtapasztaltam, el tudom mondani, hogy ugyanúgy egy csodadolog, mint természetes úton megszülni a gyermeket. Fontos lenne erről is beszélni.

3. Voltak elképzeléseid, vágyaid azzal kapcsolatban, ahogy szülni szeretnél?


Mióta csak tudom, hogy terhes vagyok szinte biztos voltam benne, hogy nekem természetes úton fog megszületni a kisfiam. Azért is kerestelek fel téged, hogy felkészüljünk a szülésre, helyes légzésre a szülés menetére-csak sajnos ez a Covid helyzet közbe szólt. Az eszembe se jutott, hogy nekem császármetszéssel fog megszületni a kisfiam. De egy pillanatig sem éreztem hiányérzetet emiatt.


4. Megosztanád velünk, mi is történt a Nagy napon?


Terhességem 35. hetéig Dunaszerdahelyre jártam orvoshoz, majd az utolsó hónapban

már Pozsonyba Antolskár-ra, mivel ott terveztem szülni. A 38. heti vizsgálatra mentünk, amikor kiderült, hogy elég nagy a gyermek, ezért át kell gondolni a dolgokat, meg hát óriási hasam volt, a doktornőnek is feltűnt. Elmentünk egy specialistához is, aki a kicsit 4200g-ra mérte és nehéz lett volna megszülnöm, ezért úgy döntöttek, hogy császármetszés lesz. Ez egy keddi nap volt. Csütörtökön mentünk újból Pozsonyba akkor már úgy, hogy meg is születika baba. Nagyon féltem, nem is az operációtól, hanem attól, hogy egészséges legyen a gyermekem és minden rendben legyen. Csütörtök reggel felmentünk Pozsonyba a kórházba. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a barátnőm ott szülésznő és mindenben segített, mindent elmondott mi vár rám. Reggel még megvizsgáltak aztán ugye következett a kötelező Covid tesztelés, majd előkészítettek a műtétre.

Nem voltam altatva, csak érzéstelenítést kaptam a gerincembe, amitől melltől lefelé nem éreztem semmit. Ezt a fajta érzéstelenítést bátran ajánlom a kismamáknak, mert csodálatos dolog, ha hallod felsírni a kisbabádat. 9:40-kor megszületett a kisfiam 3600g-mal és 50cm-rel.

Elvitték lemosdatni, majd visszahozták, hogy egy kicsit hozzá bújhassak és megpuszilhassam. Majd újból elvitték, engem is felvittek a szobára, ahol fokozatosan elmúlt az érzéstelenítés. 4 óra múlva már hozták hozzám a kisfiamat, nővér segített a szoptatásban és mindent elmutogatott, ugye akkor még nekem feküdnöm kellett. Szinte egész nap rajtam volt a kicsi, majd 12 óra múlva felállítottak elkísértek lemosdani és egy éjjelt a fiam nélkül töltöttem. De másnap reggel fél6-kor behozták hozzám és azóta is szinte minden pillanatban együtt vagyunk.


5. Mit gondolsz, így utólag változtatnál valamin, ha igen, mi lenne az?


Őszintén, nem változtatnák semmin, így volt tökéletes.


6. Beszélnél kérlek az Olvasóknak a szülőszobán dolgozókról? A kommunikációról,

az ellátásról, az informálásról, a környezetről? Volt olyan, amivel nem voltál elégedett?


Nagy dilemma volt számomra, hogy hol is szüljek. Itt Dunaszerdahelyen, ahova valószínűleg biztos időben beérkezem, vagy Pozsonyban, ahol biztos jó kezekben leszek. Végül Pozsony mellett döntöttem, mivel a barátnőm ott szülésznő és nála terveztem a szülést. Természetes szülésnek indult, de császármetszés lett, ami egy műtét és én sosem voltam még műtve, így fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Mindent szépen elmagyaráztak, elmondtak, hogy most mi fog következni. Miután már

hatni kezdett az érzéstelenítő lefektettek az ágyra. Végig ott volt a fejemnél az altatóorvos, beszéltetett, kérdezgettet. Közben egy másik nővér mondta, hogy látszik már a haja a babámnak, jó hajas baba lesz, már kint a feje és már kint is van. Nagyon jó volt ezt hallani. Egy rossz szavam nem lehet arra, ahogy ott bántak velem. Majd felkerültem egy szobába, ahol állandó megfigyelés alatt voltam. Be kell, hogy valljam én nagyon féltem attól, hogy majd ott kell maradnom a kórházban. Nem tudom miért, nem is a szüléstől tartottam, hanem attól, hogy nekem ott kell maradnom. Összesen 4 napot töltöttünk a kórházban, de nagyon pozitív élményekkel távoztam. A szobák felszereltsége is jó, én egy magán szobában voltam, ott teljesen új és modern fürdőszoba volt. Az orvosok, a nővérek kedvesek voltak, bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk. Volt, amit többször is elmutogattak segítettek, mint pl. a szoptatás. Olyan dolgot nem tudnék mondani, ami nem lett volna megfelelő, vagy

amivel elégedetlen lettem volna.


7. Volt lehetőség szülést követő bőrkontaktusra? Milyen formában valósult meg?


Mivel császáros anyuka vagyok így születést követően a bőrkontaktus nagyon rövid volt, épp csak az arcomhoz érintették. Miután felkerültem a szobára, pár órán belül már hozták is hozzám. Ott volt 1 órát aztán elvitték egy picit, majd visszahozták és kértem a nővért, hadd maradhasson tovább nálam.

Akkor már több órára együtt lehettünk, a mellkasomon feküdt. Ekkor volt az az érzés, hogy megszületett a kisfiam és már sosem engedem el. Persze a nővér többször bejött megnézni, hogy rendben-e vagyunk.

8. Milyen érzésekkel emlékszel vissza a Nagy napra?


Ha visszagondolok arra a napra rengeteg érzés kavarog bennem. Ott volt az izgatottság, a félelem, az öröm és a legnagyobb boldogság.


9. Hogy érzed, befolyásolták a megéltek a gyermekágyas időszakodat, azt ahogyan

felépültél szülés után, a testi-lelki jólétedet?


Szülés után viszonylag gyorsan ment a felépülés, igyekeztem nem elhagyni magamat. Különösebb fájdalmaim nem voltak. Nehéz volt az ágyból kikelni, a felállás eleinte nehézkesebb ment a varrat miatt, de gyorsan elmúlt a fájdalom. Jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok a kórházban töltött időre, ez pozitívan hatott a felépülésemre, meg persze fontos az első hetekben minden segítség elfogadása. Igen, kemények vagyunk mi nők, de van, amikor jól esik a segítség.


Kedves Regina, nagyon örülök, hogy az előre nem várható végkifejlet ellenére is szép szülésélményt tudhatsz a magadénak. A leírtak alapján az ellátás, gondoskodás és hozzállás a szakemberek részéről baba-mama barát módon zajlott. Sok erőt, egészséget és a harmonikus baba-mama kapcsolatot kívánok.

Legújabb cikkek